Otthontérkép Lakópark

Drága kecóban filléres parketta és csempe – ugyan már!

2017. október 25. 06:00 - TothGeza78

eladó/kiadó

Kerestünk egy-két jó példát, azokra a beruházókra, akik nem úgy gondolják, hogy a vevőknek kell igazodniuk őhozzájuk, hanem – a lehető legrugalmasabban – ők maguk igyekeznek vevői igényeknek megfelelni.

Az alábbiakban van egy kis táblázat, ezek közt akad olyan beruházó (a Simona ház), ahol közel 200 színárnyalatból lehet a beépített belső bútorokat is kiválasztani. Sőt, aki nem akar gyengébb minőségű, összeszerelhető bútorokkal bajlódni, az pár százezer forintból teljes belső berendezést kap, méghozzá hoteleknek szánt minőségben, a konyhai gépekre pedig egy helyett négy év garancia jár. (A Simona házban a kulcsrakész lakásokat egyébként a Geri Bútor bútorozza be.)

Mert, mitől lesz igazán kelendő egy új lakás? Attól, hogy jó helyen van, persze. De, ha már valaki 30-40, vagy akár 50-70 milliót kifizet egy új lakásért, joggal várhatja el, hogy a kedvében járjanak. Ebben azonban egyáltalán nem halad a korral a legtöbb hazai építtető. Sok helyen csak akkor lehet például más burkolatot választani, ha a vevő maga jár utána a dolognak. A beruházó általában nem vesződik az extra igényekkel. Szerencsére akad kivétel.

Vajon mitől lesz igazán kelendő egy új lakás – teszi fel mindezek után ezt az amúgy magától értetődő, a hazai piacon mégsem egyértelmű kérdést az egyik, lakáspiacon nagyon otthonosan mozgó ismerősöm. Bár a válasz a fentiekből is egyszerűnek tűnik, már-már tankönyv-ízű, ám mégis, ahogy a haverom mondja, a legtöbb vállalkozó egyszerűen csak „téglát és falakat árul”.

 simona_haz1.png

Mert miről is van pontosan szó? Vegyünk egy olcsónak számító budapesti új lakást, ami négyzetméterenként jóval több mint 600 ezer forintba kerül. Ebben az alapárban azonban csak és kizárólag az erősen akciós laminált padló és a legolcsóbb járólap és csempe van benne. Furcsa, hogy azt a kérdést a beruházók ritkán teszik fel, hogyha valaki egy 30, 40, vagy akár 50 milliós újlakást vásárol magának, akkor miért nem akarja 10-20 vagy 30 éven át nézegetni az akciós árú, nem épp prémium minőségű burkolatokat.

Az említett barátom a merészebb vállalkozók közé tartozik, és tett egy éles próbát. Érdeklődő vásárlóként járta végig a szeptember végi lakásvásárt és több nagy építtetőtől megkérdezte, hogy választhat-e burkolatokat az új lakásába. Az szóra sem érdemes, hogy akadt olyan beruházó, aki nem is örült a kérdésnek, a „macerás, akadékoskodó vevőnek”; ám az már annál érdekesebb, hogy ahol lehetővé tették a burkolatok kiválasztását, ott sem voltak rugalmasak.

„Igen, lehet más burkolatot választani, de ebben az esetben a lakásvásárlónak önmagának kell utánajárni az anyagnak. Mi több, nem csak a helyszínre kell eljuttatnia a burkolóanyagokat, hanem jó pár építtető még azt is kikötötte, hogy az ő emberei „ugyan dehogy rakják fel az extra burkolási igényeket”.

Ennek persze lehetnek praktikus okai, mondjuk, hogy sok tucatnyi, vagy akár sok száz lakásnál nagyon nehezen lenne követhető, hogy ki mit hozott, mit nem, és az sem jó, ha a burkolóknak sokszor, sok lakásba külön kell felvonulniuk, levonulniuk. Csakhogy könyörgöm, nem 1970-et írunk, hanem a XXI. század modern, vevőközpontú világát kellene éljük... Nem igaz?

És végezetül álljon itt tehát néhány példaértékű újlakás-beruházás:

Simona ház

FAY85

Tópark

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lakopark.blog.hu/api/trackback/id/tr6812975420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Homo Homini Lupus 2017.10.25. 15:23:14

Ezért sem szabad tervezőasztalról lakást venni...