Ahogy járok-kelek a főváros külső kerületeiben, rengeteg üres telek kezd beépülni. Az utcánkban és a környéken egyre gyorsabban tünedeznek el a gondozatlan foghíj telkek.
Ha az ember vette a bátorságot és úgy döntött, hogy 20-25 évre hajlandó eladósodni, akkor nyilvánvalóan tűkön ül, ha eljutott addig, hogy egy új lakást vegyen.
Elképesztő fejlődésen ment keresztül az elmúlt években a Római part. Ez a csodálatos pihenőövezet nem csak a Duna közelsége, hanem a környék luxuslakásai és házai, sőt, villái miatt is a felső középosztály egyik kedvelt lakóhelye. Az életminőséget tekintve lassan már a belső budai részekkel lehet…
Egy betondzsungelben sétálva eszembe jutott, hogy milyen lehetett annak, aki a 1970-es évek elején volt felnőtt. A kétablakos kockaházak akkoriban modernnek számítottak, ahogyan a 60-as években divatos négyemeletes csupa szögletes lakótömbök is.
Kerestünk egy-két jó példát, azokra a beruházókra, akik nem úgy gondolják, hogy a vevőknek kell igazodniuk őhozzájuk, hanem – a lehető legrugalmasabban – ők maguk igyekeznek vevői igényeknek megfelelni.
Mi értelme van beszállni akkor a lakáskiadási bizniszbe, ha már mindenki ezen próbál keresni. Elárulom: nem sok. De ha kicsit átgondoljuk, bizony van még jó befektetési lehetőség Budapest most javuló környékein.